Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

A JAKARTA2 vizsgálat ruxolitinib terápiára refrakter vagy intoleráns myelofibrosisban értékelte a JAK2 szelektív inhibitor fedratinib hatékonyságát. A vizsgálat eredményeinek hosszabb távú és pontosabb értékelése szerint a kezelni tervezett betegek 31%-a ért el legalább 35%-os léptérfogat csökkenést, a terápiás válasz időtartama pedig még nem érte el a mediánt. A résztvevők 27%-ánál észlelték a tünetek javulását. A vizsgálat további elemzése tehát alátámasztotta a fedratinib hatékonyságát mind a lép méretének csökkentése, mind pedig a tünetek enyhítése terén.

A napi kis dózisú kolhicin szignifikánsan csökkenti az ischaemiás kardiovaszkuláris eseményeket 2-es típusú cukorbetegségben és miokardialis infarktusban szenvedő betegeknél.

Az inkretinreceptor-agonista pemvidutid jelentős súlycsökkenést és további kardiometabolikus előnyöket eredményezett egy 2. fázisú randomizált vizsgálatban.

A biológiai és a valódi életkor szerepe

A hosszú hatású amilin-analóg cagrilintid és a glükagonszerű peptid-1 agonista semaglutid együttes alkalmazása 2-es típusú a glükózszabályozás javulása mellett a testsúlyt is jelentősen csökkentette.

Az Eli Lilly szájon át szedhető, nem peptid GLP-1 agonistája, az orforglipron, hasonlóan hatékony az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében, mint más injekciós és orális GLP-1 agonisták.

Egy fázis III. vizsgálat előzetes eredményei szerint Hodgkin-limfómás betegek 94%-ánál eredményezett egyéves progressziómentes túlélést a nivolumab.  igen biztatóak előrehaladott Hodgkin-limfóma kezelésében.

Az FDA engedélyezte az adagraszib alkalmazását KRA-mutáns nem-kissejtes tüdőrák kezelésére: a szotoraszib után ez a második szer a KRAS-mutáció terápiájában.

Az első humán, Fázis I vizsgálatban a pemvidutide jelentős fogyást, lipidszint csökkenést, és a nem alkoholos zsírmájhoz társult lipid-értékek jelentős javulását eredményezte.